Az év vége felé mindig örömmel olvasom az év legjobb könyveit, filmjeit, sorozatait bemutató cikkeket. Nem mintha hinnék abban, hogy lehet ilyen „leg” listákat csinálni, de egyébként is ízlések és pofonok – egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan ember van, akinek az ízlésében kérdés nélkül megbízom. Számomra az ilyen listák értelme, hogy mindig van köztük olyan könyv/film, ami pont az érdeklődési körömbe esik, mégis elkerülte a figyelmem. Nekem ezek afféle étlapok a hatalmas zajban, amikor évente tízezer könyv jelenik meg.

Ebből kiindulva összeraktuk a listát arról a tíz könyvről, ami valamiért emlékezetes az idei olvasmányélmények közül. A különböző munkák miatt annyi szakkönyvet olvasunk (lehet ez is megérdemelne egy listát), hogy most kifejezetten a lazításként, szórakozásként olvasott regényeket szedtük össze. Az nem volt követelmény, hogy 2024-ben is jelent meg, de bőven akadnak olyanok is közöttük, és a spektrum nagyon széles, sokféle műfaj megfér egymás mellett. Fontos leszögezni, hogy sorrend nem jelent semmit, nem rangsor, csak valahogy egymás után kellett tenni a könyveket.

Tan Twan Eng: Az ​Esti ködök kertje

A könyv abban az értelemben csalás, hogy jóval korábban, már 2016-ban megjelent, de mivel időközben jártunk Délkelet-Ázsiában, fokozott érdeklődéssel fordulunk minden regény felé, amely azon a tájon játszódik. Tan Twan Eng kortárs malajziai szerző, aki angolul publikál. Az Esti ködök kertje egy történelmi regény, amely három idősíkon játszódik. Jün-ling Töoh bírónőt követi, aki miután egy betegség miatt el fogja veszíteni az emlékeit, visszatér emlékezni Jugiribe, az Esti ködök kertjébe, ahol élete legmeghatározóbb időszakát töltötte. A regényre nehéz szavakat találni. Adott egy történelmi keret a két plusz idősíkkal, amely az 1950-es éveket és egy japán kényszermunka-tárbort jelent, ennek minden drámájával és szörnyűségével. Ebbe van belehelyezve az egzotikus Malajzia, a Cameron-felföld és a japán kultúra találkozása. A regény stílusa lírai és lassan bontakozik ki, de valójában sok minden történik, sok szín és szál fonódik össze gyönyörűen, mindez olyan nyelvi megformáltsággal, hogy különleges élmény olvasni.
„Úgy éreztem, olyan helyre készülök belépni, amely csak a levegő és víz, fény és idő egymást átfedő rétegeiben létezik”. 

 R. F Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségserűsége 

Alapvetően nem vagyok a fantasy nagy kedvelője, de évről évre akad egy regény, ami viszont a kedvencek közé kerül, mint R. F. Kuang regénye. Úgy is, hogy elsőre egy időre félbehagytam, mert nem rövid olvasmány, így fejeztem be idén tavasszal. A Bábel különlegessége, hogy miközben élvezettel merül el az ember az 1800-as évek alternatív, mégis ismerős, gyarmatosító Angliájának a részletes leírásában, kap valami különlegesen egyedit is, ez pedig a szerző által kitalált mágiarendszer. Íróként és fordítóként szebbet elképzelni sem tudok, mint hogy a szavak hatalma mindent átitat. Az ezüstmunka a fordítások közben elsikkadó jelentést használja fel, és ez a szavakban rejlő mágia tartja egyben a birodalmat az élet minden szintjén. Ha van steampunk és solarpunk, akkor ez a nyelvpunk, miközben történet szintjén egy dark academy regény, ahol az elárvult Robin bekerül a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. Mindez néhol olyan stílusban, ahogy egy tudományos tanulmányban tenné az ember, lábjegyzettel, magyarázattal, kiszólással, nyelvészeti kitérőkkel. Megosztó könyv, de ajánlott könyv a nyelv és a szavak szerelmeseinek, vagy bárkinek, aki hosszabb időt töltött akadémiai berkekben. 
"A költő kötetlen rohan keresztül a tisztáson. A fordító láncra verve táncol."

Richard Osman: Az ​utolsó ördög (A csütörtöki nyomozóklub 4.)

Szeretem a krimiket. Nagyon sok krimit olvasok, mindenféle alzsánerben, és örömmel veszem a kezembe a Generalpress Kiadó magyar krimiszerzőinek regényeit is, akik mindig meg tudják csavarni a nyomozást valami érdekességgel. Az egyik szívem csücske azonban Richard Richard Osman regénysorozata, ahol egy nyugdíjas otthon lakói nyomoznak. A negyedik regényben a társaság egy barátja, egy régiségkereskedő az áldozat és csempészett heroin is szerepel a történetben. A regény hozza azt, amiért sorozat úgy általában népszerű, a nyomozás tiszta őrület, a karakterek imádnivalóan szórakoztatóak, a szereplők nézőpontjait követő rövid fejezetek pedig írástechnikailag érdekesek. Ráadásul a negyedik regényre sikerült mélyebbé-összetettebbé tenni mind a sztorit, mind a karaktereket. Különösen igaz ez Elizabeth történetszálára, amely könnyeket csal az olvasó szemébe. Az ilyen regényektől ráadásul mindig kedvet kapok, hogy egyszer elmozduljak a krimi zsánere felé.
„Mi vagyunk a csütörtöki nyomozóklub. De most nincs időnk a részletekre, mert el kell érnünk a 16.15-ös vonatot.”

 Elísabet Benavent: Valeria sorozat

Valeriával és a barátnőivel először tévésorozat formájában találkoztam, és idén tudatosult bennem, hogy a regények immár magyarul is olvashatóak. Valeria egy írói karrierrel és a magánéleti gondjaival küzdő harmincas nő, aki a három barátnőjével Madridban él. A sorozatot szokás a spanyol Szex és New Yorknak nevezni, de annál sokkal emberibb, őszintébb, reálisabb, viccesebb, elfogadóbb – vagyis olyan spanyol. A három barátnő szókimondása és az énkeresése könyvben pontosan annyira élvezetesnek bizonyult, mint sorozatban. Barátok, barátnők, munkák jönnek mennek, de a lányok összetartanak, és meg kell mondanom, ebből a sorozatból fejlesztettem fel a spanyoltudásomnak az... erotikus... szókincsét. Elísabeth Benavent regényei pontosan azok, amiket az ember az elképzelhető legjobb értelemben vett női szórakozásként vesz a kezébe, sosem kertel és valódi problémákkal foglalkozik. Íróként Valeriát és a kételyeit pedig különösen közel tudom érezni magamhoz. A négy kötetből az utolsó idén jelent meg, ezzel a magyar kiadás utolérte a spanyolt, és egyben el lehet olvasni Valeria teljes történetét.
„Soha nem szerettem érzésekről beszélni az utcán, mert az az érzésem, hogy szétszóródnak és elvesznek a szabad levegőn.”

 Julie Caplin: Karácsony ​Skóciában (Egy csésze kávé... 9.)

Az ünnepekkor bevett szokás, hogy kifejezetten karácsonyi regényeket is elolvassak, ezért az utolsó egy egészen friss olvasmányélmény. Szerelem, szép tájak és jó ételek – ezzel a hármassal mindig le lehet venni a lábamról, és Julie Caplin regénysorozata pont ebbe a kategóriába tartozik. A sorozat különböző helyszínekre (Koppenhága, Tokió, Izland, Alpok) viszi el az olvasókat, miközben mindegyik főszereplője valamilyen módon kötődik a gasztronómiához. Az idei karácsonyi kötet, a Karácsony Skóciában főhőse, Izzy egy kastélyt örököl, pénz azonban nincs hozzá. Miközben próbálja beindítani, a legkülönfélébb emberek gyűlnek össze mellette az ünnepekre. Ínycsiklandozó skót ételek, hatalmas hó, vidám hangulat és persze szerelem. Már várom, hogy a kezembe kerüljön a következő kötet is.
„Ez tette szebbé az életet. Leülni egy gazdagon terített asztalhoz, és közösen elfogyasztani az ételt.”

További érdekességekért, hírekért, könyvekért, fényképekért kövess a Facebookon vagy az Instagramon.