Olvasást segítő kutyák és horror gyerekeknek is – A finn fantasztikus irodalom
Március végén-április elején a Goethe Institute-nak és a Culture Moves Europe programnak köszönhetően két hetet Finnországban töltöttünk, amelynek a célja az volt, hogy megismerjük a finn fantasztikus irodalmat, a szerzőket, kiadókat, jellemző történeteket.
Az első felfedezés az volt, hogy a finn fantasztikus irodalom világa milyen sokszínű, mennyi féle alzsáner és történet belefér. Nehéz összegezni a benyomásokat, mert a népszerű trendek és alkotások Finnországban is megvannak, pl. az Éhezők viadala, George R. R. Martin regényei vagy Cixin Liutól és a Háromtest-trilógia. Ami elsőre szembetűnő volt, az a könyvek külsejének, azaz a borítónak a mássága. A címlapok általában letisztultabbak, a grafikusok egyszerű formákkal és színekkel dolgoznak, semmi olcsó vagy rikító elemet nem használnak. Ettől jól esik ránézni a könyveikre, kellemes a szemnek.
Az írókkal és kiadókkal való beszélgetések aztán rávilágítottak, mi rejlik a borítók mögött, mégis milyen trendek, érdekességek és furcsaságok vannak a finn fantasztikus irodalomban. Zsánerek és témák terén a magyarhoz hasonlóan a fantasy jóval népszerűbb, mint a sci-fi, de leginkább nem szeretik egy elválasztani a fantasztikus műfajokat. A keveredések, határszegések finn népszerűségét mutatja, hogy az egyik legnépszerűbb alzsáner a weird, amely mintha tökéletesen passzolna a finn néplélekhez. A történetek furcsák, néha horrorisztikusak, de mindenképp meghökkentően eredetiek. A weird mellett a horror is nagyon népszerű, ami figyelembe véve a hideget, téli sötétet és a sokszor ember nélküli, elhagyatott tájat (Finnország háromszor akkora mint Magyarország, a lakosság meg majdnem a hazai fele), nem is meglepő. Amellett, hogy megvan a saját finn Stephen Kingjük, a horror elemeket előszeretettel csempészik be akár a gyerekirodalomba is, persze mértékkel.
A horror és a weird mellett azonban az optimizmus is jelen van, léteznek kortárs YA utópiák, sőt egy olyan irányzat is életre kelt, amit hope-punknak, azaz remény-punknak neveznek. Témák terén leginkább az volt a benyomásunk, hogy mindent lehet, és az ellenkezőjét is, mindennaposak az LMBTQ karakterek, de ezen sem problémázik senki. Hamarabb jönnek elő konfliktusként ökológiai vagy társadalmi kérdések (szegénység, eltérő kultúra) a történetekben.
Az irodalmi, olvasási szokások terén is szembetalálkoztunk váratlan részletekkel. Ezek között kifejezetten befogadásra, elfogadásra ösztönző dolgok is akadtak. Ilyen például az „olvasó kutya” program. Az „olvasó kutyák” főleg könyvtárakban dolgoznak, meghallgatják az olvasót, egyszerűen jelen vannak. Értelemszerűen nem ítélkeznek, nem javítják ki az esetleges hibákat, nem zavarja őket, ha az olvasó lassabb vagy bizonytalanabb. Jelenlétük megnyugtatja az olvasót és csökkenti a szorongást.
A másik olvasást, olvasni tudást segíti kezdeményezés az „Easy Finnish” megjelölése. Ennek lényege, hogy könnyített, könnyen olvasható szöveget adnak a fiatalok, olvasási nehézségekkel küzdő felnőttek vagy a finn nyelvet még csak tanuló, de olvasni vágyó emberek kezébe. A címkét ki kell érdemelni, szigorú szabályoknak megfelelve, így a logót komolyan lehet venni. Külön munka, ha valaki ilyet regényt ír, vagy átdolgozza a saját vagy más szerző művét ennek megfelelően.
Az olvasási, vagyis irodalomfogyasztási szokások is eltérnek kicsit a hazaitól. Finnországban az audiobook elképesztően népszerű, gyakorlatilag minden könyv megjelenik hangoskönyvként is, és sokszor abban a formában többen fogyasztják, mint ahányan megveszik a nyomtatott könyvet. Ez olyasmi, amit itthon nehéz elképzelni.
A könyvekhez való viszonyról sokat elárul az Oodi nevű helsinki könyvtár, amely az egyik legnagyszerűbb dolog volt, amit Finnországban láttunk. Igazi közösségi tér, ahol ellátsz a polcok felett, beviheted játszani a lekisebbeket, tudsz olvasni, tanulni, filmet forgatni, a büfében a polcok között egy pohár bort meginni és még csak nem is kell néma csöndben maradnod. Egy nagypapa például szájharmonikázott a másfél éves unokájának, miközben mások zavartalanul beszélgettek vagy olvastak, esetleg fotóztak. A könyvtár alatti emeleten varrhatsz, netezhetsz, filmet és hangot vághatsz, nyomtathatsz papírra vagy 3D-ben, laminálhatsz, játszhatsz videójátékokat zárt szobácskában, tarthatsz órát, előadásokat előadótermekben - és mindezeket ingyen, a cehhet az állam állja. Ja, és nem szólnak rád, ha eldőlsz egy pamlagon és szundítasz.
Az eltérő körülmények mellett a megismert finn szerzők mentalitása is más volt. Sokkal magától értetődöbb számukra az együttműködés mindenféle formája: kiadók és magazinok működnek nem céges, hanem önkéntes vagy kooperatív formában, ahol vetésforgóban töltik be a fontos posztokat. Elmennek egymáshoz látogatóba, vagy együtt elutaznak külföldre alkotói elvonulásra. Simán megesik, hogy összefog egy író és egy könyvesbolt kis kiadót csinálni. Sokat tanultunk tőlük arról, hogy a közös munka, közös gondolkodás, közös alkotás milyen lehetőségeket rejt és mennyire jó tud lenni.
További képekért, történetekért kövess minket a Facebookon és az Instagramon.