A repülőgépünk Zanzibár “fővárosában", Zanzibárvárosban szállt le, és úgy döntöttünk, az első néhány napot itt is töltjük, ellentétben sok turistával, akik a sziget tengerpartjairól híres részein keresnek szállást és csak egynapos látogatást tesznek a városban. Nekünk ezáltal több lehetőségünk nyílik belemerülni a sziget fővárosának életébe. A szállásunk a Stone Town-nak nevezett részen van, ami tulajdonképpen az európai óváros fogalmának felel meg, régi házakkal és szűk, girbegurba utcákkal. A hasonlóságok azonban itt véget is érnek. Az épületek állapota nagyon változó, a düledezőtől a szépen felújítottig, az utcák egy része nincs lekövezve, a rövid esők évszakában a felhőszakadás után minden csupa tócsa, amelyben gyalogosok, biciklisek és robogósok grasszálnak, és sokféle árus kínálgatja a portékáját. Ez a nyüzsgés van tengerparton, sőt a csónakok miatt a tenger is zsúfolt...

Az első benyomás vagy – nevezzük inkább így: – kulturális sokk után kezdenek feltűnni az érdekességek. Kiderül, hogy a házak állapota azért is ilyen rémes, mert a környék a kulturális örökség része, és nem lehet csakúgy felújítani vagy bármilyen épületet felhúzni. Ez, mondjuk, szerencsés, mert nincs tele monstre szállodákkal vagy bevásárlóközpontokkal. Az általános romlás mellett a második ami feltűnik az izgalmas részletek: van egy sajátos építkezési stílus, ami szerint minden ház egyszintesnek indul, aztán ahogy nő a család, nőnek rá az emeletek, míg végül van egy legfelső kis szaletliféle. Az igazi különlegességek azonban a faragott ajtók. Sokon látszik már a kopás, de mindegyiknek különböző mintázata van; lehet rajtuk szövegrészlet a koránból, vagy indiai módon növények és állatok. A szállásadónk szerint kiderül az ajtóba vésett részletekről, hogy a család eredetileg milyen foglalkozást űzött, halász-tengerész, földműves vagy mi egyéb volt.

Sokan vezetőt fogadnak a város bejárásához, aminek a legnagyobb előnye, hogy a helyiek a turistákból élnek, és nagyon nyomulósak. Lépten nyomon taxit, programot ajánlanak mindenkinek, akiről lerí, hogy turista…  Ha az ember elég határozottan tud nemet mondani, vagy elég eltökélt egyszerűen továbbmenni, kísérő nélkül is bele lehet veszni a városba és felfedezni. A közbiztonsági problémák általában a turisták lehúzására vagy zsebtolvajlásra korlátozódnak, így az ésszerű óvatosság ajánlott, illetve mindig tisztázni kell az árakat előre.

Az önálló bóklászáshoz jó vezérfonalat jelentenek a Stone Town Heritage Walks útvonalak, amelynek az információs tábláival több helyen találkozni a városban. Az útvonalakon olyan érdekességek találhatók, mint a legfelsőbb bíróság jelenleg felújítás alatt álló épülete, ahol Freddie Mercury apja dolgozott (muszáj megnézni az órát a homlokzaton!), egy 50-es években épült, elképesztő, még működő mozi, vagy a aprócska sziget élővilágát bemutató múzeum. Mindegyiknél részletes leírás, információs tábla van. A kijelölt útvonal ráadásul, mintegy mellékesen, elvisz az útikönyvekben szereplő látnivalók mellett is.

Ilyen kötelező a Freddie Mercury ház, a People’s Palace Museum, amely sajnos évek óta zárva van, valószínűleg felújítás miatt. A hajdani portugál erőd nem túlzottan érdekes, de a parthoz közeli, szélesebb úton járva minden irányban elképesztő dolgokra lehet lelni. A templomok és mecsetek jellemzően érdekesek, főleg, hogy sokféle van belőlük. De ennél meglepőbb dolgok is akadnak. Ilyen a ma Hyatt hotellánc tagjaiként üzemelő szálloda épülete, amelynek története a 17. századig nyúlik vissza, és stílusa szuahéli, perzsa és indiai hatások érdekes keveréke, hozzátéve az ománi stílusú boltíveket és fafaragásokat. Hasonlóan elképesztő látvány a kikötő közelében az Old Dispensary (Régi gyógyszertár) nevű épület, ma kórház, amelyet egy indiai építész tervezett Viktória királynő trónra lépésének arany jubileumára (1887), de nem készült el csak 1894-ben. Jelenleg kórházként üzemel. 

Az utcákat járva hamar feltűnik az is, hogy a legtöbben kedvesek, köszönnek, barátságosak, mindenki a “barátom” (my friend). Ennek persze egy része ahhoz kapcsolódik, hogy szolgáltatást/árut/segítséget/mindent is ajánlanának azonnal, de szórakoztató a temperamentum, a lelkesedés, a lendületes barátságosság. A kultúrák, a csodálatos és lerobbant épületek-épületrészek, a barátságosság és a nyomulás keveredése az, ami Zanzibár fővárosának a hangulatát adja. És úgy véljük, már megtaláltuk az egyik helyszínt, ahová a Zanzibár lángjainak főszereplője ebédelni jár, és ahol új ismerősöket szerez…