A skandináv államok sosem vonzottak – sem a gasztronómia, sem az éghajlat nem csábított eddig, hogy észak felé vegyük az irányt. Azonban (köszönhetően a Goethe Institute-nak és a Culture Moves Europe programnak) lehetőséget kaptunk, hogy két hetet Finnországban töltsünk, és a Pontis-projekt keretein belül kapcsolatot építünk helyi írókkal, ügynökségekkel és kiadókkal.

A finnországi fantasztikus irodalom helyzete megér még majd egy külön blogbejegyzést, de először jöjjön Tampere városának bemutatása. A kétszáznegyvenezer lakost számláló település Finnország harmadik legnépesebb városa, vonattal jó órányira, busszal két és fél órányira van Helsinkitől északnyugatra. Az úti beszámolók úgy jellemzik, hogy nyugalom és pezsgés egy helyen, amit előzetesen nem tudtunk hová tenni. A helsinki városnézés után be kell vallanunk, hogy különösebben nagy elvárások nélkül érkeztünk meg Tamperébe.

A város negyedóra alatt megváltoztatta a véleményünket. A két legjobb szó, amit mondani lehet rá, az az, hogy rendezett és hangulatos, illetve talán, hogy kompakt, kényelmesen lehet sétálni össze-vissza, gyalog minden bejárható – de egyébként szuper a tömegközlekedés is. Tampere hangulatosságának egyik okát a vizek jelentik: a település két tó partján helyezkedik el (Näsijärvi és a Pyhäjärvi). Ezeket egy folyó-kanális köti össze, amely kettészeli a várost, a vízparton pedig mindenhol sétányok és bicikliutak kanyarognak. A másik fontos hangulati elem, hogy hajdani gyárvárosként Tampere tele van vöröstéglás gyárépületekkel, amelyek azonban már régóta nem üzemelnek, helyette kulturális terek, bárok vagy üzletek kaptak helyet bennük. A két leghíresebb a Vapriikki kulturális központ, amely több múzeumnak és kiállításnak is teret ad, és a Finlayson negyed. Kulturális látnivalóként a városban érdekesség a neoromantikus lutheránus katedrális is, benne talán legbizarrabb templomi szimbolista freskókkal, lásd alább a képen. Számos múzeum szolgálja ki a képzőművészet iránti érdeklődőket, és aki inkább a popkulturális csemegékre utazik, akad a városban kémmúzeum, sőt múmin-múzeum is, mert az ismert mesesorozat szerzője, Tove Jansson Tamperében élt.

A rendezettsége és hangulata mellett Tampere legvonzóbb aspektusa a gyönyörű természeti környezet. A város maga is tele van parkokkal, és bármelyik irányban kifelé indulva több kilométernyi kirándulóterület várja a természetkedvelőket – amely egy napos hétvégén a város teljes lakosságát jelenti és sok-sok kutyát. Az erdőket jórészt fenyő és nyírfa alkotja, és jól kiépített sétálóutak futnak minden irányba, az ember könnyen azon kapja magát, hogy csak egy könnyed sétára indult, de órák óta bóklászik és beszívja az erdők illatát és nyugalmát.

Hatalmas szerencsénk van, mert a látogatásunkkor beköszöntött Tamperébe a tavasz, ami itt azt jelenti, hogy 5-6 fok van, de hétágra süt a nap. Az érkezésünk másnapja volt az „edzőcipő nap”, azaz az első nap, amikor olyan jó idő volt, hogy a helyiek lecserélték a csizmát, bakancsot tavasziasabb lábbelire. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két tó nincs befagyva. Még harminc centis jég borítja őket, csak a vízbefolyások jelentik a kivételt, illetve azok a helyek, ahol a szaunából kijövő, felhevült testű finnek fürdenek, mert Tampere a szauna fővárosa is, ahol Finnország legrégebbi még működő nyilvános szaunája van. Elképesztő élmény a forró gőzből kilépve nem csak nézegetni a befagyott tavat, hanem bele is merülni az egy-két fokos vízbe.

A jég borította tavak korcsolyázásra is csábítanak.  Szabályos pálya vezet körbe a tavon a part vonalától pár száz méterre; mint amilyet kocogóknak látni a futballpályáknál. A helyiek a korcsolyázás egy speciális formáját űzik, amely a „nordic ice skate” névre hallgat. A síelésre, vagyis leginkább a sífutásra hasonlít annyiban, hogy spéci cipőre pattintják fel a megszokottnál hosszabb korcsolya-éleket és botot használnak, így gyorsan, nagy távolságot tesznek meg.  A Téli berek hatásaként óvatosabban mentünk rá a befagyott vízre, de elképesztő élmény átlósan keresztülvágni egy kis tavon, és nézni közben a korcsolyázókat.

Bóklászás közben millió lehetőség van leülni, megpihenni. Tamperében mindenhol padok vannak, néha hintaágy vagy nyugágy formában is, mindegyik tiszta és jól karbantartott, még a hűvös időben is arra csábít a napsütésben, hogy az ember letelepedjen egy kis időre, és élvezze a nyugalmat.

És ez még semmi. Ha az ember hisz a helyieknek, a nyár az igazán mesés Tampere környékén, mert nincs forróság, de rengeteget süt a nap, és szinte minden tóban lehet fürdeni. Ritka az, hogy egy utazás után egy hely nem lekerül a bakancslistáról, hanem felkerül rá. 

További történetekért és képekért kövess a Facebookon és az Instagramon.