Romantikus regényeket azért olvasunk (és a mi esetünkben írunk is), mert jó érzés elmerülni egy olyan történetben, amelyben a szerelmesek minden ellenük dolgozó tényező, konfliktus vagy nehézség ellenére egymásra találnak. Ezek az akadályok sokfélék lehetnek. Fakadhatnak a körülményekből vagy a szereplők egyéniségéből, múltbéli (többnyire rossz) tapasztalataiból ám mindre megoldás lesz a SZERELEM, így nagy betűvel. Valóban ilyen egyszerű lenne? Nézzük meg a két legjellemzőbb szerelmesregény toposzt, vagyis közismert alaphelyzetet és annak jellemző fordulatait, majd azt, hogy mit mondanak erről a pszichológusok a való életben.

 Az "ellenségekből szerelmesek" toposzként emlegetett történetek a legnépszerűbbek a romantikus sztorik között. Ki nem mosolygja meg Benedetto és Beatrice szópárbajait Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájában? Ki nem gondol meghatottan arra, milyen heves ellenérzésekkel viseltetett egymás iránt Elizabeth Bennet és Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletben és utána milyen őszinte szerelem lett belőle?

Az ellenségekből szerelmesek történeteknek az alapja, hogy a férfi és a nő az első pillanatban ellenszenvesek egymásnak, valami irritálót, idegesítőt látnak egymásban. A modern korban játszódó történetek esetében sokszor valamilyen szakmai ellentét is van, mert riválisok vagy egymás kritikusai. A veszekedésből, haragból először általában fizikai vonzalom lesz, majd valódi szerelemmé alakul át. Hogy ez miért ilyen népszerű? Először is mert az sugallja, hogy a szerelem mindennél erősebb, felül tudja írni az ellenségeskedést. Másfelől ezekben a regényekben a férfi és a nő a csatározások során alaposan megismeri egymást, látják a másik hibáit, gyengeségeit – hiszen pont ezek voltak olyannyira idegesítőek az elején – és mégis is együtt akarnak lenni. A szerelem így kevésbé idealizált, és pont ettől tűnik őszintének, és feltétel nélkülinek, amire minden olvasó vágyik.

Mit mondanak a pszichológusok? Szerintük a szerelemnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a közömbösség, ugyanis a szenvedélyes érzések át tudnak fordulni egymásba. Ráadásul ezekben a történetekben a fiú és a lány a már párrá válás előtt, annak érdekében, megold egy sor problémát. Ez feltételezi, hogy képesek őszintén kommunikálni, a felszín mögé nézni, és nem riasztja el őket az első ellentét. Ezek az attitűdök egy kapcsolat hosszú távú jövőjére nézve jót jelentenek. Ugyanakkor nem szabad összetéveszteni a leendő szerelmesek civódását a zaklatással, bullyinggal, amely semmiképp sem lehet egy kapcsolat része, még ha néha a könyvek, filmek hajlamosak is romantizálni.  

 A "tiltott vagy lehetetlen szerelem" szintén több száz éve létezik az irodalomban. Ennek alapja, hogy az első pillanattól jelenlévő ellentét-ellenségesség nem a két főszereplő között van, hanem a társadalmi, kulturális különbség vagy egyéb külső körülmény, korlátozás okozza, hogy nem lehetnek együtt. Akár mert a családjaik gyűlölik egymást, mint Rómeó és Júlia esetében, akár mert eltérő fajba tartoznak, mint a vámpír Edward Cullen és Bella Swan Stephenie Meyer Alkonyat sorozatában. Az ilyen történetek töretlen népszerűségének alapja, hogy a szerelmet mindent felülíró erőként ábrázolják. Vagy amikor mégsem teljesülhet be, akkor a legszívszaggatóbb alkotások tartoznak ide, mint például a Tövismadarak című sorozat, vagy Szív hídjai című film. 

Pszichológiailag a tiltott, lehetetlennek tűnő szerelem nagyon összetett kérdés. Ez a fajta románc sokszor a fiatalokra jellemző, és a fiatal olvasókat megcélzó történetekre, amikor a lázadás a szülők ellen még erős, és ez alól a párválasztás területe sem kivétel. A való életben tipikusan tiltott románc a szeretői kapcsolat, a viszony, a házasságtörés is, de ezek romantikus regényekben ritkán jelennek meg. Nem is csoda: az emberek az igaz, örök szerelemért olvasnak romantikus könyveket, és az nem igazán egyeztethető össze a hűtlenséggel.

 A tiltott-lehetetlen szerelem jellegzetessége, hogy a pszichológusok szerint a megnyilvánuló heves érzelmek mögött a látszat ellenére nem mindig a leghatalmasabb szerelem van, csak a tiltás felszítja a lángot. Az ilyen kapcsolat kockázatos, izgalmas, magával ragadó, ami vagy titkolózáshoz vezet, vagy dacos, nyílt lázadáshoz – nyilván ez utóbbi sokkal romantikusabb.

 A való életben azonban ez ritkábban végződik olyan jól, mint a könyvekben vagy a filmekben. A kapcsolatok gyakran véget érnek, ha eltűnik az akadály vagy a tiltás, mert az fontos tüzelőanyaga volt az érzéseknek. Talán ha hagyták volna Rómeót Júliával randevúzni, lehet, hogy a fiatalok egyszerűen megunták volna egymást egy idő után. A lángoló szerelem elmúltával, ha a pár tagjai között nagy, már-már áthidalhatatlan szociális-kulturális-bármilyen szakadék van, (mint mondjuk Bella és Edward esetében), a különbözőségek hatványozottan jönnek elő, és jelentős párkapcsolati kihívást jelentenek. Bár a klasszikus romantikus regények ritkán beszélnek erről, blogok, videócsatornák tucatjai szólnak vicces vagy komoly formában arról, hogy hús-vér párok hogyan próbálnak megküzdeni a mindennapokban a különbségekkel. Vajon a Borneó gyöngyei Magyarországon felnőtt Ronija és a borneói bennszülött származású Daniel hogyan oldanák meg ezeket?

 Az ellenségből szerető és a tiltott szerelem toposz is rengetegféleképpen variálható, és rengeteg változata létezik már. Ez elvezet a romantikus történetek írásának kihívásához: ezek a toposzok, fordulatok közismertek: az olvasóknak vagy a filmek nézőinek van elképzelésük, vannak elvárásaik, hogy hasonló helyzetek hogyan szoktak alakulni. Ezt íróként is ismerni kell. Ugyanakkor meg kell találni az utat, hogyan lehet ezt mégis izgalmassá, meglepővé, egyedivé tenni, akár különleges karakterekkel, egzotikus helyszínekkel, lebilincselő részletekkel. Mert a végkifejlet aztán megint adott: egy romantikus történetben a szerelem ereje nem megkérdőjelezhető.