Zanzibár mesés tengerpartokat kínál, és tucatjával mindenféle programot, amin akár magyarul is jól beszélő vezetők kísérnek. Ezek jó lehetőséget adnak szervezett módon, idegeskedés vagy bizonytalankodás nélkül eljutni a turisták által legkedveltebb látványosságokhoz. Azonban akadnak olyan látványosságok is a szigeten, amiket ritkábban ajánlanak. Összeszedtünk ötöt azokból a programokból, amelyekhez nem kell vezető, és amelyekkel bele lehet merülni a zanzibári létbe, látni a sziget arcait.

Kilátás a városra

Számos Stone Town-i hotel és étterem rendelkezik rooftop bárral, ahonnan egészen más perspektívából látni rá a város labirintusára, közel-távol a tenger látványával. A népszerű helyeken főleg naplementekor nagy a tömeg, amely közepén már nem ugyanolyan személyes az élmény. Ha valaki azonban nem ragaszkodik a vacsorához vagy a koktéljához, akkor néhány kevésbé turistás helyen egy-két dollárért fel lehet menni a tetőre körülnézni. Lehet, hogy nem lesz Ezeregyéjszakai meséibe illő, mint például az Emerson Hotel tetőteázója, és nincs medence sem, mint sok turistaparadicsomban, de képet kaphatunk az építészeti jellemzőkről és a helyi életről egy fából faragott szaletli-féle alatt. Amikor pedig megszólalnak városszerte a müezzinek, és dallamos hangjuk a tetők felett egymásba kapaszkodva száll az alkonyi fénybe, akkor úgy érezhetjük, hogy megérkeztünk.

Jaws Corner

A St. Jospeph’s Katedrálistól néhány perc sétára található a Jaw’s Corner, ami egyszerre egy kis tér és egy kávézó, azonban leginkább egy közösségi hely. Itt összegyűlnek a helyiek, főleg férfiak és jellemzőjen korán reggel isznak egy fekete zanzibári kávét, amiben megáll a kanál. (A leírások közös csészét emlegetettek, amit továbbadnak, de mi ezzel a szokással már nem találkoztunk). Eközben beszélgetnek, megvitatják az élet legfontosabb dolgait, meccset néznek a kilógatott kis tévén vagy a Bao nevű helyi, afrikai táblás játékot játszák. A Jaw’s Corner nagyszerű lehetőséget jelent, hogy az ember szóba elegyedjen a helyiekkel, akik között akad mindenféle vallású, foglalkozású, érdeklődésű, és közben nézze turisták, robogósok, biciklisek soha el nem apadó áradatát. Ez a kis tér egész Zanzibár kvintesszenciáját adja. Ne szaladjunk, üljünk le mi is egy kávéra akár a lépcsőkre is, adjunk időt magunknak a tér befogadására – ahogy a helyiek mondják: pole-pole és hakuna matata.

Halpiac

A Fish Market szót beírva a térkép elsőként a Forodhani kert közelében levő éttermet adja meg, de kicsit alaposabb keresgélés után kiderül, hogy hol található Stone Town valódi halpiaca: a kompkikötőtől kifelé, amerre turista alapesetben már ritkán merészkedik el. Ha mégis, az erőteljes szagok hamar útba igazítják, amire szükség is van, mert egyébként egy poros földút vezet arra. Maga az épület is egy jellegtelen fehér épület, oszlopos csarnok bádogtetővel. Belépve fehér csempés bokszok és betonasztalok sorjáznak, rajtuk a legkülönfélébb halakkal és tengeri herkentyűkkel. Ez nem a turistalátványosságról szól, így legkevésbé sem gusztusos. A macska a halvért nyalogatja a földön, az emberek alkudoznak az áru felett, az árusok nem szólítgatnak le és tukmálják az árujukat; egyszerűen csak zajlik az élet. Leginkább kettő óra körül érdemes menni, mert akkor érnek vissza a halászok, és egyrészt akkor a legfrissebb az áru, másrészt elképesztő látni a kirakodást, és betekintést nyerni a mindennapi trükkökbe. A polip például azért olyan puha Zanzibáron a curryben, mert amikor partot érnek, a halászok fél órán keresztül csapkodják a döglött állatokat a sziklához, hogy az izomrostok fellazuljanak.

Séta Paje és Jambiani között

A Paje-i strand Jambianitól jó hat-hét kilométerre van, tehát egy másfél óra sétálva megtenni, de megéri, méghozzá mindenképpen apálykor. Egészen más érzés kutyagolni, ha ezt az ember a tengerparti homokban vagy a sekély vízben gázolva teszi meg, miközben a környezete bővelkedik látnivalókban. Az asszonyok keményen dolgoznak ilyenkor, hajlonganak a cölöpökkel kijelölt ültetvényeken és szedik az algát, amelyet eladnak és étel, gyógyszer meg kozmetikum és készül belőle. A nagy ár-apály különbség miatt Paje-környékén homokpadok jönnek létre a part vonalától ötven-száz méterre, a leleményes arra járó találhat magának így egy saját, mini szigetet, ahol a lábát dugja csak a vízbe. Ráadásul a partot alkotó aljzat változik Paje és Jambiani között. Míg az elején a fehér homok, vagyis az egész apróra zúzódott kő-kagyló a jellemző, később sziklák bukkannak elő a víz alól, és egy helyen még betonozott mólóféle is vezet befelé, amiről még jobban körül lehet nézni. Szintén az árapály jelenség különleges folyománya, hogy meg lehet figyelni egy-egy víz alatti édesvízi forrást, amely érzékelhetővé válik, ahogy a tenger visszahúzódik. A séta után Paje-ba külön kaland tuktukkal visszajutni.

Hajóépítés

A dhow vagy daó hagyományos arab megnevezés az egyárbócú vitorlás hajókra. Egyaránt vonatkozik kisebb vízi járművekre és több tonnás szállítóhajókra. Zanzibáron a daók természetes elemei a tengerparti látványnak, és élmény kimenni velük a vízre. Ehhez hasonlóan izgalmas belelátni a készítésükbe, amire Nungwiban akad lehetőség. Be lehet fizetni helyi mesterhez, leckéket venni a hagyományos hajóépítésből. Itt minden kézzel készül, nem használnak pontos tervrajzot, modern szerszámokat, sőt néha még szöget sem: a deszkákat úgy kötözik össze. Ha valaki annyira nem lelkesedik a hajóépítésért, hogy órákat-napokat töltsön ezzel, elég, ha a teknős szentélynél a tengerpart felé indul, és közben megcsodálja, ahogy a hajók a pálmafák árnyékában készülnek. (A közelben két étterem is van, amit bátran ajánlhatunk a helyi fogások kedvelőinek.) 

Ezek programok megmutatják Zanzibárnak egy másik, jellegzetesen helyi arcát, és adnak egy plusz hangulatot, amely ugyanúgy a sziget része, mint a többi turistaprogram. Szerintünk többek között ezek azok az apróságok – belekerültek a Zanzibár lángjaiba is – amelyektől a sziget valóságos, élő és lüktető.

További történetekért kövess minket a Facebookon és az Instagramon is.