A február végi krimifesztivál egy beszélgetésén merült fel témaként, hogy az írók (zsánertől függetlenül) sokszor hatalmas kutatómunkát végeznek, és ennek során rettentő sok izgalmas, meghökkentő vagy vicces történetet, részletet találnak. Csakhogy ezeket nem lehet mind beleírni a regénybe. Ez hatványozottan igaz, ha az utazások inspirálta könyvekről van szó: esélytelen minden szépséget megörökíteni. A legtöbb írónak külön mappái vannak a kihagyott részekkel, epizódokkal, amiket nincs szíve kitörölni, de a gyakorlat azt mutatja, ezeket végül sosem használja fel. A következő posztsorozatban ez ellen teszünk. Megosztjuk az Andalúz örökség és a Borneó gyöngyei regényekhez végzett kutatómunka azon részleteit, érdekességeket, amik végül a regénybe nem kerültek bele.

 Az egyik legemlékezetesebb ezek közül a sarawaki Tündér-barlang. Napokig töprengtem, hogyan csempésszem bele a történetbe, de Roni család utáni nyomozásába sehogyan sem illett bele, hogy a főhős csak úgy elmegy kirándulni egyet vidékre. Ráadásul tapasztalatból tudtuk, hogy a barlanghoz való eljutás nem könnyű, autó nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Pedig mindössze negyven kilométerre található a tartomány fővárosától, Kuchingtól.

A Tündér-barlang egy mészkőképződmény, amely több millió éve a víz áramlása miatt az oldódó mészkőből alakult ki, amikor a területet még tenger borította. Különlegessége, hogy bár már nincsenek vízfolyások, a cseppkövek még mindig formálódnak. Mesés cseppkőbarlangokból Magyarországon is akad, és sok helyen jártunk már, ezért megvoltak az előfelvetéseink, hogy mire fogunk számítani. Már akkor kezdtük gyanítani, hogy ez kicsit más lesz, amikor a pénztárnál szóltak, hogy szandálban nem lehet bemenni, mert fennáll a veszély, hogy mérges pókra vagy skorpióra lépünk. 

Felmászva a hosszú lépcsőkön – mintha egy külső lépcsőház lenne a több száz méter magas mészkősziklafalhoz tapasztva – lélegzetelállító látvány tárult elénk. A barlangban ugyanis nem lámpákkal megvilágított sztalagmitok és szalagtitok fogadtak. A kisebb nagyobb hasadékokon beszűrődő természetes fény elegendő ahhoz, hogy algák nőjenek a falakon, és hogy a sziklák nagy részét moha- és páfránycsomók, valamint úgynevezett szövetes növények borítsák be, amelyek a barlangban kialakuló vékony talajban gyökereznek. Ezek a trópusi növények hihetetlen módon alkalmazkodtak a barlangi környezethez a túlélés érdekében.

A hivatalos bejárási ideje az ösvényeknek a Tündér-barlangban nem több húsz percnél, de mi legalább egy órát töltöttünk bent, annyira lenyűgözött a látvány. A sziklák feketesége, a vadzöld növények és a sajátos fényviszonyok miatt a hely mintha kívül lenne téren és időn. Ilyesmit eddig csak CGI változatban láttam a filmekben, amikor a főhős átkerül egy titkos, elfeledett ősi világba. Itt könnyedén elképzeltem azt is, hogy barlang nevéből kiindulva, a páfrányok között tündérek élnek

 További fényképekért, történetekért kövess minket a Facebookon vagy az Instagramon.