A tíz legemlékezetesebb könyv, amit 2024-ben olvastunk – második rész Újabb öt, tavaly olvasott könyvet emelünk ki abból a hatalmas szöveghalmazból, ami 2024-ben elénk került / választottunk pihenésnek, szórakozásnak. (Az első rész itt olvasható.) Meglátjátok, hogy ez a második lista mennyire más, mint az első. Kitaláljátok, hogy a szerzőpáros két tagja közül ki olvasta melyiket a tízből?

Paul Auster: Leviatán
Paul Auster regénye két író története, sőt, élete a múlt század második felének Amerikájában. Utólagos visszaemlékezés, amelyet Peter Aaron jegyez le, miután hírét veszi, hogy barátja, Ben Sachs felrobbantotta magát egy bombával. Meg akarja világítani a borzasztó történés okait, de ehhez az kell, hogy áttekintse és őszintén a világ elé tárja kettejük barátságának alakulását, sőt, egész életüket. Auster stílusa lenyűgöző, egyszerre mesél és fecseg, elemez és pletykál. Lényegretörő, de ugyanakkor kicsiny, látszólagos felesleges hurkokkal halad a történetében a célja felé. Olyan könnyedén rója az olvasó tekintete a könyv sorait, mintha élőbeszédet olvasnánk, de ez becsapás, mert a szöveg a legteljesebben irodalmi. Ez a kettősség lenyűgöző, és nem csak a Leviatánban.
„Számomra a legkisebb szót is sok hektár csend övezi, és még miután sikerül is azt a szót papírra vetnem, úgy virít ott, akár egy délibáb, egy hunyorgó kétségfolt a homokban.”

Oliver Sacks: Fél lábbal a földön
Nem mai könyv, de most jutott el hozzám. Oliver Sacks-ra akkor "figyeltem fel", amikor egy-két éve a kezembe került Az ember, aki kalapnak nézte a feleségét című könyve. Akkor elhatároztam, ettől a szerzőtől mást is be kell szereznem. Sacks neurológus, ideggyógyász, aki hihetetlen eseteket dolgoz fel munkáiban. A Fél lábbal a földön is ilyen feldolgozás, csakhogy... Csakhogy ez róla szól. Ez a könyv – hogy is mondjuk manapság? – Sacks eredettörténete. A szerző a norvég hegyekben túrázott, amikor is balesetet szenvedett, és miközben törött lábbal küszködve, csúszva, mászva, a közelgő éjszakával versenyezve próbált lejutni a hegyről, olyan erős érzelmi sokk érte, amely meghatározta később egész életét, szakmai munkásságát is. Az átélt halálfélelem a következő hetekben-hónapokban oda vezetett, hogy gyógyulófélben lévő lábát az esze nem fogadta el a teste részeként. A könyv ennek a balesetnek, lényegében egy kettévált testű embernek és a gyógyulásnak aprólékos, elemző, mondhatni szépirodalmi igényességgel megírt története.                                                                                       „Abban a minutumban, amikor először maradtam kettesben a lábammal, nem ismertem rá. Teljesen szokatlan volt, idegen, nem az enyém.”

Jánoki-Kis Viktória: Átlépsz velem a víz fölött
Novelláskötet. Idén valahogy a novellák, novelláskötetek erőteljesebb hangsúlyt kaptak az olvasmányaim között, néha csak úgy, hogy leveszek egy-egy antológiát a polcról és elolvasok egy-két novellát, de például Marcel Aymé két, évtizedekkel ezelőtt megjelent novelláskötetét az antikváriumi beszerzés után egyszerre olvastam végig. Jánoki-Kis Viktória könyve is ez az egyszerre olvasom kategória volt, bár összeszedett írásainak egy részével irodalmi lapok
oldalain korábban már találkoztam, tehát egyszerre volt újraolvasás a kötet, és felfedezés. Ami miatt nagyon megtaláltak ezek a novellák, az három dolog: egyrészt történetük van, amely a mai magyar irodalomban olyannyira hiányzik, hogy néha fáj. Másrészt hihetetlen érzékenységgel vannak megírva, nem csupán elbeszélik a történetet, de felemelik, lebegtetik. Harmadrészt pedig az írónő meg tud lepni, ami egy íróember számára, aki olvasás közben
fejben már rakja is össze a várható befejezést, nem kis szó.
„A látóideg pereméről végignézem a Platonov premierjét, óriási bedobással játszol, a jobb agyféltekéd maximumon pörög.”

Umberto Eco: Pape satan
Umberto Eco A Foucault-ingával számomra letette azt, amit nagybetűs Irodalomnak hívhatok. Évente többször lekerül a polcról a Gyufalevelek, a Hat séta a fikció erdejében vagy a Bábeli beszélgetés, csak hogy meglódítsam az agyam, fejest ugorjak pár percre valaki más, egy zseniális író gondolatai közé. Ezért aztán nem is értem, miért csak 2024-ben jutottam el a Pape Satan elolvasásáig (2018-ban adták ki). Ebből a felsorolásból talán annyiban lóg ki,
hogy nem regény vagy novelláskötet, de hát annyira irodalom ez is. A L'Espressó-ban megjelent rövid írások újabb kötetbe rendezésének végeredménye, gondolatok, amelyek politikáról, társadalomról, irányzatokról és emberekről, eseményekről és korunk divatos dolgairól szólnak ékes gyönyörűséggel. Gondolatok egy hatalmas tudás horizontjából kiemelkedve. Inspiráló, szórakoztató, csodálatra méltó szösszenetek.
„Sok olyan művet említhetnék, amely nem tett volna szert népszerűségre és kritikai sikerre, ha tíz évvel hamarabb vagy később jelenik meg.”

Bakóczy-Bányai-Cselenyák-Fábián-Gál-Gáspár-Hacsek-Johanssen-Jezsó-Kapa-Nemere- Novák-Schmöltz-Soós-Szélesi-Trux: Buda&Pest 
Egy kicsit csalás itt felsorolni ezt a kötetet, hiszen egytizenhatodrészt Pálmai-Lantos Éva is benne van (legalábbis a párosunk egyik fele), de mivel nagyon nagy része más írók műve, talán még sem ördögtől való megemlíteni, mint olvasmányt. A Történelmiregény-írók Társasága Pest és Buda egyesítésének évfordulójára úgy döntött megjelentet egy Buda&Pest című könyvet, amely a végeredményt tekintve egész tekintélyes méretűre sikeredett, tekintve,
hogy nyolcszáz évet ölel fel. A regényt a társaság tizenhat szerzője írta, mindenki egy-egy korszakot vállalva magára. A részek a szerkesztés során a Farkas és a Révész család monumentális családtörténetévé álltak össze, amely ugyanakkor bemutatja Budapest történetét a tatárjárástól napjainkig. A főszereplők itt élnek és halnak, belakják a várost, küzdenek benne és érte, ott vannak minden történelmi fordulóponton. A regény egyszerre kalandos és drámai, romantikus és megható. Az évszázadokat és a családokat egy griffet mintázó kulcs köti össze, s hogy milyen zárba illik bele, az a főszereplők és az olvasók számára egyszerre derül ki a kötet végére.
„A griffes kulcsra gondolt, amely odahaza várja, hogy utazóládába pakolja a többi holmijával együtt, és magával vigye, akárhová sodorja innentől az élet...”

Ha kíváncsiak vagytok egy regény születésére és írói titkokra, kövessetek a Facebookon vagy az Instagramon is.