Egzotikus helyszínen játszódó romantikus regényt írni meglepő feladatokkal jár. Nem csak a karaktereket, a történetet, a valós történelmi hátteret kell kitalálni, hanem feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy a helyszínt valóban a saját szemünkkel, fülünkkel, orrunkkal megismerjük. Ehhez pedig oda kell utazni, esetünkben most Zanzibár szigetére. Ha az ember nem nyaralni készül, hanem regényt írni, inspirálódni, másként kezd hozzá már az előkészületekhez is. Nem egy hotelben szeretne lazítani a medence szélén koktélozva, és nem szeretne előre tervezett turistás programokat (amúgy is képtelenek vagyunk a szervezett utak menetrendjét betartani), így nem vesz igénybe egy utazási irodát, hanem saját magának tervezi meg az utat. Ez egy olyan távoli és egzotikus desztináció esetében mint Tanzánia, már eleve egy kaland.

Az időpont az új regény leadási határideje miatt kötött volt, de ez még szerencsésnek is bizonyult. Zanzibáron júniustól októberig tart a száraz évszak, mellett a december-január a legzsúfoltabb turistaszezon. A tavasz és a november az esősebb évszak, ilyenkor kevesebb a turista, olcsóbbak az árak. Ez az úgy nevezett “rövid esők” ideje, nem egész napos zuhogásra kell számítani, szóval  ezt vállalható kompromisszumnak éreztük.

A szervezés első lépése a repülőjegy. Zanzibár repülőterére csak átszállással lehet eljutni Budapestről, ami a légitársaságtól függően Doha, Dubai, esetleg Isztambul. A másik lehetőség elrepülni Tanzánia fővárosába, Dar es Salaamba, és onnan helyi járattal vagy hajóval átmenni a szigetre. Mivel a főváros nem kecsegtet inpsiráló látnivalókkal, érdemes a direkt Zanzibárra menő járatokat választani, a repülőút úgyis tizennégy-tizenöt óra. A sok átszállásos jegy másik hátránya, hogy ha bármelyik útszakasz kiesik járatmódosítás vagy bármi miatt, borul az egész terv, ahogy az velünk is megesett. Hiába a jegy árának visszautalása, ez olyan idegeskedés, amiről tapasztalatból tudjuk, hogy érdemes elkerülni. Egyes utazási irodáknál is lehetőség van csak repülőjegyet venni a szabad helyek függvényében, ezek kicsit borsosabbak, de leveszik az ember válláról a keresgélés, válogatás terhét.

A Tanzániába való belépéséhez magyar állampolgároknak vízumra is szüksége van. Ezt lehet a repülőtéren intézni érkezéskor (Visa on Arrival), de érdemes előre megkérni, mert ha épp sok gép-sok turista érkezik, akkor feleslegesen időrabló tud lenni. A nyomtatvány online kitölthető a https://visa.immigration.go.tz/ oldalon, és szükséges hozzá az oda-vissza repülőjegy és a szállás címe. A sima vízum, amely egy belépésre jogosít fel, 50 USD, és az ügyintézés átfutási idejére 30 napot írnak, de a gyakorlatban már egy hét után megjön róla az email.

2024. október 01-től minden Zanzibárra utazó külföldi látogatónak rendelkeznie kell a Zanzibár Biztosító Társasággal (ZIC) kötött kötelező utasbiztosítással. A www.visitzanzibar.go.tz oldalon lehet megkötni, ára 44 USD (felnőtt), és elvileg fedezi a betegség, a hazaszállítás, az evakuálás, a poggyász és az útlevél elveszítése miatti költségeket, de mivel újdonság, ennek pontos keretei nem egyértelműek. Az ilyenek emlékeztetnek, hogy Afrika azért más világ, ahol még sosem jártunk.

Kötelező védőoltás nem szükséges a Zanzibárra utazáshoz, csak ha más afrikai országból érkeznek. Ugyanakkor javasolt oltás lehet pl. a hepatitis, tífusz, tetanusz, az agyhártyagyulladás elleni, ennek részleteiről az oltóközpontokban lehet érdeklődni. Oltások és előkészületek ide vagy oda, csapvizet tilos inni a szigeten és ésszerű óvatosságot javasolnak az étkezésben is. Ismerve magunkat, ez lesz az egyik legnehezebben tartható rész, mert szeretünk mindent megkóstolni... 

Szállások terén Zanzibár mindenféle igényt ki tud elégíteni. A közös fürdőszobával és 10-20 ágyas hálóhelyiségekkel rendelkező hostelektől a legdrágább luxus resort hotelekig minden megtalálható a szigeten. A hagyományos szálláskereső oldalak működnek, még az Airbnb is létezik, millió lehetőség van, csak válogatni kell. Általános igazságnak mondják, hogy a képeken látottakat le kell felezni.

A pénzügyek tervezéséhez hasznos, hogy Zanzibár pénzneme a tanzániai schilling. Egy forint nagyjából 7tanzániai schillinget ér.  A pénzek izgalmasak, mert a fémérméken és a papírok egy részén is állatok vannak. Budapesten azonban nem könnyű tanzániai schillinget váltani, szerencsére számos pénzváltó van a szigeten, ahol a fontosabb valutákból váltanak. Az a gyanúnk, a forint nem igazán tartozik ebbe a kategóriába, szóval euróval, vagy még inkább dollárral készülünk előre.

Az indulás előtt másfél héttel, most már kezdődik az izgulás, hogy minden rendben lesz-e, de ez még mindig eltörpül ahhoz a nagy kalandhoz képest, amit egy új regény megírása jelent.

A Borneó gyöngyei című regényünk a múlt héten "hazajutott" Malajziába az egyik ihletőjéhez, és szereplőjéhez. A Chief (vagyis a Főnök) ügyvéd, alpolgármester, country énekes, lelkes túrázó és nem mellékesen egy őslakos sarawaki fejvadász törzs leszármazottja, akinek még ott lógnak a koponyák a lakása nappalijában egy hálóban. 

A Chief a sofőrünk és afféle pótapánk volt a Borneón töltött napok során, és segített nekünk megismerni a sziget lakosait és sokszínű kultúrájukat. Ez a föld a hagyományok és a 21. század egymás mellett élésének csodálatos világa. Etnikailag nagyon sokszínű, a muszlim malájok itt kisebbséget alkotnak. Mellettük a lakosság nagyjából negyven százaléka kínai, akiknek az ősei még a 19. században érkeztek ide, jórészt aranyat és antimont kitermelni, aztán asszimilálódtak (a hokkien hivatalos nyelv). Körülbelül harminc százalékot tesznek ki a szigeten őslakos törzsek, amelyek gyűjtőneve a dayak. Közülök ötöt szoktak megemlíteni, a melanau, az orang ulu, a penan, az iban és a bidayuh - ez utóbbiba tartozik a Chief. 

Borneót a fejvadászok földjének is nevezték, utalva arra, hogy a helyi bennszülöttek körében, különösen az Iban törzs tagjainál (régi elnevezésük Sea dayak), a lefejezés a hagyományok részét képezte. A férfiak, miután végeztek az áldozatukkal, a fejüket levágták és trófeaként megtartották. Az nem számított, kié volt a fej eredetileg, férfié, nőé, idősé vagy gyereké, a kiszárított koponya funkciója az volt, a vadászt erősítse, az ő sikerességét, dicsőségét mutassa. Ezért volt szükség levágott fejek bemutatására leánykéréskor vagy a megművelt földterületek kiterjesztésekor, amely egyszerre hozott férfiasságot, gazdagságot a hosszúháznak (falunak) és termékenységet a földnek. 

A fejvadászat a 1860-es évekig mindennapos volt. Amikor az idehajózó brit James Brooke a kalózok leveréséért hálából megkapta Sarawak földjét a Brunei szultántól, erős kézzel látott neki e barbár szokás (és a nők elrablása, majd áruba bocsátása, illetve az ópiumcsempészet) felszámolásának. Nem ment könnyen, és habár a Sea dayak törzsekkel szemben a Land dayakok mellé álltak, így is sok összecsapásba és időbe telt, amíg a rituálé kikopott. Ráadásul nem is örökre. A második világháborúban, Borneó japán megszállása alatt újra elterjedt, sőt, a 2011-es indonéz borneói etnikai csatározások során is találtak lefejezett áldozatokat. 

Napjainkban a fejek levágása természetesen már nem a mindennapok része, de sok család nem tagadja meg a törzsi hagyományokat. Ezek közé tartozik a Chief és családja is, ahol a 21. század minden kényelme mellett a nappaliban, a dohányzóasztal felett ma is a család férfitagjai által szerzett koponyák lógnak. Büszkén mutatja őket, mert a család dicsőségét hirdetik. Talán odakerül valahová a mi regényünk is, amelybe senkinek nem kellett belehalnia.

A Pálmai-Lantos Éva név egy szerzőpárost takar, Vancsó Évát és Szélesi Sándort. Külön-külön mindketten hosszú ideje irodalommal foglalkoznak, és az írás sem idegen tőlük. Szélesi Sándor több mint harmincöt megjelent regényt és közel százötven novellát tud a háta mögött, amelyek között van történelmi mű, fantasy, horror, és számos science fiction. Vancsó Éva tíz éve dolgozik a könyvkiadásban, és közben kultúratudományi doktoriján dolgozik, és szívesen ír ismeretterjesztő tanulmányokat mindenféle témában. 

A magánéletben 2014 óta alkotnak egy párt, de ez 2023 előtt nem terjedt ki a közös alkotásra. Ekkor jelent meg első közös regényük, az Andalúz örökség Pálmai-Lantos Éva név alatt. A név nem álnév, mert nem álcázni akar, inkább egy alteregó, egy karakter, amelyben mindketten ott vannak, és amire az utazás szeretete, a közös alkotás öröme a leginkább jellemző. 

Mert az irodalom mellett a közös szenvedély az utazás, más tájak, kultúrák, emberek megismerése, elvegyülve a mindennapok sűrűjében, megnézve, megízlelve, megszagolva, megérintve mindent, amit csak lehet. A közös kalandozások mikor máskor is kezdődhettek volna, mint 2020-ban, amikor a féléves tartózkodást a belgiumi Leuvenben a pandémia határozta meg. Azonban hiába volt a lezárások és a kijárási tilalom, a szellem kiszabadult a palackból, és ettől kezdve eltökélték, hogy az év egy szakaszát külföldön töltik. A következő hosszabb külföldi út 2021. szeptemberétől 2022. februárjáig Spanyolországba vezetett. A nyolchetes Andalúziában tett körutazás élménye, a Spanyolország iránti rajongás ihlette az Andalúz örökség című regényt.  Ezt fél évvel később újabb nagy utazás követte, egy körút Thaiföldön, Kambodzsában, Vietnámban és Malajziában. A Borneón töltött két hét benyomásai és kalandjai adták az alapját a Borneó gyöngyei című második regénynek. Az út során végig blogot is vezettünk Mosollyal fűszerezve címmel. 

“Az élmények és az alkotás szervesen fonódik össze nem csupán bennünk, hanem a regényeinkben is, amelyekben a múlt titkainak feltárása is fontos szerepet játszik. Egy-egy országot a mindennapjai mellett a történelmének megidézésével is bemutatunk. Nekünk is így lesz teljes az élmény.”

Interjú a szerzőpárossal. 

Interjú a Lírástudók Podcastban. 

Beszélgetés a NEO Kortárs Podcastban. 

Beszélgetés a Dóriii könyvei Youtube csatornán.